Már mennem kéne aludni, mert majd' leragad a szemem.... erre naná, hogy most adnak fasza filmet a tv-ben. 21 gramm.... durva film, itt bőgök rajta (az egyik főszálon a csaj elvesztette a férjét és a két kislányát, mert elütötték őket...), nagyon gáz, hogy ennyire át tudom élni az érzéseket. Szörnyű.
Előtte meg a Gyilkos elméket néztem, az első rész ördögűzéses-gyilkosos volt... ez is egy olyan téma, amivel engem is el lehet űzni, nem csak az ördögöt.
A második részben meg pedofilokról volt szó, hát azoktól is kifordul a gyomrom teljesen.
Én maximálisan tolerálom a homoszexuálisokat, sőt, a baráti társaságomban is akadnak és állítom, hogy egyenesebb emberek, mint némelyik hetero. A pedofil az más, ahogyan a nemi erőszaktevők is. Őket aztán simán bevarrnám, bár ez is visszás, hisz még mi fizessünk azért, hogy őket odabent eltartsák a sitten?? Jó vicc! Inkább kasztrálni kéne őket - vagy még rosszabb ötleteim is lennének -, hogy egész életében emlékezzen rá.... szenvedjen. Nekem ne fogják arra, hogy ez betegség, vagy elmeállapot kérdése. Teljesen mindegy, miért tette: megtette! Ezen van a hangsúly.

Na, de megyek mára, mielőtt megszólnak, hogy túl radikális vagyok....  Jó éjt!

Jajj, már megint azt a részt mutatták, mikor elütötték a hapsit és a lányait... hát én mindjárt depressziós leszek. Futkos a hideg a hátamon....

Nnnna! Azért ne tessék azt hinni, hogy örömömben a fenekemet vertem a földhöz a vasárnapi eredmények után.  Egyáltalán nem így volt.

Több dolgot is meg kell állapítanom ezzel kapcsolatban:
- a magyarok többségének vitakultúrája kimerül az anyázásban és az ordítozásban, ha az első mondat után nem tudja meggyőzni beszélgetőpartnerét
- nem tanulunk a történelemből
- cseszünk utána nézni a valós adatoknak, háttérnek és minden olyan dolognak, ami segítene nekünk dönteni, hogy hová is húzzunk azt az X-et

Tehát vasárnap délután felkerekedtünk a "kicccsaláddal" és elmentünk szavazni. "Felháborodtunk", hogy várnunk kell, mivel ketten (!) voltak előttünk XD Persze a későbbieknek ettől inkább kishíján sírva fakadtam ugye.... kedves átszavazók. De erről majd később...
Este beruccantam pár barátnőmmel egy helyi klubba, ahol már kisebb tömeg politológus (jómagam is hasonszőrű lennék, csak nemzetközi politikára szakosodva) fogadott minket, hogy együtt várjuk az eredményeket. Baráti társaságunk a következőképpen nézett ki: egy Jobbik szavazó, két MSZP és egy Fidesz... a politológusok nagy része LMP-s volt egyébként, amit azért csodálok, mert pont nekik kéne tudni, hogy az elképzelés nagyon szép és jól hangzik, de sajnos Magyarországon egyelőre nem kivitelezhető. (ezzel lehetséges hovatartozásaim közül egyet ki is zárhatunk...)
Iszogattunk, dohányoztunk (zugdohányos, avagy kocadohányos vagyok, ki hogy ismeri :D és akkor is csak szipkával nyomulok). Ugye itt jött közbe, hogy csúszott minden az átszavazók miatt. Mérgelődtünk is miatta, nem is.... de inkább mérgelődtünk. Asztaltársaságunk véleménye megegyezett abban, hogy nem engednénk csak úgy átjelentkezést a szavazáshoz... mégis, milyen dolog ez?! Akkora faszság... teljesen mindegy, hogy melyik párt szervezte, akkor is faszság, na. Mondjuk az sem normális, aki végigállja azt a bazihosszú sort... Vagy nem ért rá hamarabb elmenni??? Direkt a zárás előtt 10 perccel kellett beesni ahhoz a nyomorék urnához?! Áh, ezen már felesleges agonizálni...

Tehát nagy nehezen elkezdtek jönni az infók, és a vendégek nagy része az LMP 5%áért izgult, sikongattak-ordítoztak, ha valamelyik szavazókerületben összejött. Én egyre idegesebben fújtam a füstöt, pláne, ha megláttam egy-egy Fidesz: 50+ egynehány % kiírást. A mi választókerületünkben is elsöprően nyert a Fideszes jelölt - nagy bánatomra....
Azt viszont fontos megemlítenem, hogy a végleges eredmények kihirdetése utáni nyilatkozatoknál OV-t az egész kocsma kifütyülte, és többségében huszonévesek voltak ott. A Jobbikot nemkülönben. Egyedül az MSZP-t és az LMP-t hallgattuk teljes, tiszteletteljes csendben. Ezen szerintem érdemes elgondolkodni.
A kedvenc mondatunk egyértelműen VG szájából hangzott el:

"A magyarok kétharmada jobbikos, csak még nem tudja"

Ha ez valakit megnyugtat, én sem tudom. :D

Ahogy azt sem, hogy miért kell a parasztvakítás. Bár, elképzelésem van... egyszerűen a társadalom többségének nem lehetne értelmesen elmagyarázni a miérteket és a hogyanokat. Nem tudnák megérteni.
És sajnos azt is meg kell említenem, hogy a legtöbb ember annyira önző, hogy csak az "itt és most" érdekli, arra szemernyit sem gondol, hogy esetleg a gyerekeinek, az unokáinak jobb lehetne majd... Lófaszt...  "Az engem már nem érint".

Én személy szerint nem örülnék, ha meglenne a kétharmad. Pedig meglesz, de aztán rettegj magyar! Mert itt nem lesz kecmec...
Nem hiába nyilatkozták azt a külföldi szakértők és politikusok, hogy aggasztó a magyarországi szélsőségek megerősödése. Valamiért hajlamos vagyok hinni nekik.

Azt is megmondom őszintén, hogy egy rossz szót nem szóltam sosem OV-ra, vagy a pártjára, egyszerűen csak nem jön be, amit csinálnak (?). Akkor sem fogok semmit sem szólni, ha tényleg még jobban felfejlesztik az országot, és akkor sem, ha szarban leszünk. Mert higgyétek el, akkor azok fognak a legjobban sikoltozni, akik rá szavaztak. De meg is érdemlik.

Egyik pártot sem imádom fanatizmussal. Eljutottam oda, hogy nem VALAMIRE, hanem VALAMI ELLEN szavaztam. Ha tényleg változást szeretnénk, az egész jelenlegi politikai elitet és a parlamentet  ki kéne fordítani mind a négy sarkából (nem fenyegetésnek szánom, szimpla megállapítás). Meg kellene szüntetni a megélhetési politikát, a pártokat pedig finanszírozzák a tagok - egyébként ugyanez a véleményem az egyházakról is. Tartsák fenn a hívek. Pont.

Kommentelni lehet, de a fröcsögő, anyázós, igénytelen hozzászólásoktól kíméljetek. Köszönöm

Na, itt az első nagyobb lélegzetvételű bejegyzés, amit ígértem :) Már azt hittem, sosem tudok leülni végre, hogy elkezdhessem, mindig közbejön valami...

Tehát, az első napirendi pont: miért is lettem Heket?

Végtelenül egyszerű történet. Szimpla szerdai nap volt, annyival megfűszerezve, hogy a délutáni előadások után egy barátnőmmel moziba mentem. Megnéztük a Komfortos mennyországot. Nem azt mondom, hogy ez egy olyan film, amit az ember unásig nézne, egyáltalán nem. Egyszer nézhető, de napokig elgondolkodtat, és a kissé érzékeny lelkű, avagy nagy empatikus készséggel rendelkező nézőket jól meg is ríkatja... Engem is, legalább háromszor – pedig nem egy maratoni hosszúságú. Na, mindezek után, kellemesen fos :) hangulatban átvillamosoztunk az egyetemi könyvtárba, ahol is éppen megrendezésre került a már hagyománnyá vált Könyvtári éjszaka (nem összetévesztendő a Múzeumok éjszakájával). Ilyenkor mindenféle programokat szerveznek, lehet például filmet nézni, és mivel most az ókor volt a téma így mindenféle egyiptomos, görögös, mezopotámiai stb cucc volt. Mi még annyira a film hatása alatt voltunk, hogy csak kávézni tudtunk, meg üres tekintettel nézni azt a filmvetítést. Előtte azonban bele kellett túrnunk egy kis dobozkába, ahol ókori női nevek lapultak kis névtáblákra firkantva. Na, és így lettem Heket :) Ez akadt a kezembe, és nagyon megtetszett. Kicsit utánanéztem, és ha értesüléseim pontosak, Heket/Heqet/Heget (többféleképpen írják) az ókori Egyiptomban a termékenység, a gyermekáldás istennője volt. Én meg már majdnem kórosan babamániában szenvedek, így ez is passzol.

Izgalmasabb sztorit vártatok, mi? :D

Hazafelé a buszon, avagy a hajfetisiszta részeg tini esete az egyetemistával:

Tévedés ne essék, a fentebb leírtakban szerény személyem az egyetemistát alakította :) Szimpla kedd estének indult, ám hozzá kell tennem, hogy aznap leírhatatlanul rossz hangulatom volt. De inkább nem is írom le, mennyire, mert megint rosszul leszek :D Tehát ülök a buszon – amit persze tipikusan éppen hogy elértem az utolsó pillanatban – szinte magamba roskadva, sírással küszködve... erre kb. félúton felszáll pár részeg, 16 évesnél nem idősebb fiatal srác. De a részeget azt úgy képzeljétek el, hogy járni alig tudtak már... Erre jött még plusszban, hogy köpködtek össze-vissza a buszon, amit marhára díjaztam. Ha ez még nem lett volna elég, a majd' üres buszon persze pont mögém kellett leülniük.... Én kulturáltan próbáltam nem tudomást venni róluk, mivel éppen antiszociális passzban voltam ugye... Erre pár perccel később érzem, hogy valaki beletúr a hajamba (rövid, rézvörös hajam van egyébként, amit hátul felzselézve hordok, amitől úgy áll, mint a cövek). Tehát beletúrt a hajamba... Oké, Heket nyugszik, nem teszi szóvá „biztos véletlen volt”. Aztán még egyszer megismétlik... (Egyébként bevallom, attól is féltem, hogy netán rágót nyomkodnak a fürtjeimbe, vagy neadjég tarkón hánynak....)
Ekkor már önsajnálatomat felváltotta a düh – agressziómat egyébként egész ügyesen kontrollálom már – és szépen akkurátusan elkezdtem elpakolni az MP3-lejátszómat, hogy szabadon el tudjam csépelni a társaságot, ha még egyszer hozzám érnek. És hozzám értek.
Úgy fordultam hátra, hogy én bizony most már ütök, nem érdekel az sem, ha maga a Jóisten ül mögöttem. Félúton azonban taktikát váltottam: angyali mosoly & komoly hang:
- Örülnék, ha abbahagynád – néztem a mögöttem ülőre.
- Mit? - jött a meghökkent, alkoholgőzös kérdés.
- A hajam piszkálását leginkább – még mindig angyali mosoly...
- Te... Te érezted?????? - elképedt, sápadt arc.
- Igen, mind a hármat.... szóval lennél szíves befejezni? - pillanatnyi áramszünet állt be az agyában, majd rimánkodóra fogta.
- Jajj, ne haragudj, elnézést kérek, de annyira tetszik a hajad.... tényleg bocsibocsibocsi.... nem akartam, de muszáj volt megfognom....
- Legalább megkérdezhetted volna.... - tettetek mély sértettséget, de az egész már annyira vicces volt, hogy pár percre el is felejtettem a rosszkedvem.
- Megfoghatom a hajad?- jött a félénk kérés, persze össze-össze akadt a nyelve az illumináltságtól.
- Igen – engedélyeztem. S láss csodás, ezzel még azt is elértem, hogy abbahagyják a köpködést, mert lefoglalta őket a hajam....
Akiknek eddig meséltem a sztorit, és ismernek, mind azon szurkoltak végig, hogy jól verjem el a társaságot. Alapjáraton tényleg kedvem lett volna odasózni párat, de vannak szituációk, mikor jó modorral többre megy az ember lánya, mint egy balhoroggal...

Vicces pillanatok I.:

Ezt igyekszem rövidre fogni :) Ugyebár van az a pletyka, hogy a lányok csoportosan járnak a mosdóba... Nos kérem, ez így IGAZ. Legalábbis errefelé, a Napfény városában.

Helyszín az egyetemi könyvtár egyik mosdója, ami minimum 10 „férőhelyes”. Igyekszem úgy leírni, hogy ne legyek ízléstelen, de hát néha muszáj :D Tehát, én még bent vagyok, mikor hallom hogy a szomszéd fülkéből barátnőm már indul és nyitja az ajtót. Szokásos nagy lendülettel... hatalmas puffanás, majd az a tipikus síri csend (tudjátok, amikor a jelenlévők még nem tudják eldönteni, hogy sírjanak vagy nevessenek...). Igen, barátnőm sikeresen leütött egy másik csajt a klozetajtóval. Ilyet sem lát az ember minden nap....

ui.: A szerencsétlen csajnak végül nem lett semmi baja, maximum az egoja szenvedett csorbát.

A választásról a következő bejegyzésben ejtek szót, ez így is majdnem „all day long” lett... :)

Gyorsan engedélyeztem magamnak 10 perc szünetet, amíg leírok Nektek pár sort. Szerintem ezentúl így fogom csinálni: ha nincs időm írni, csak idepottyantok pár mondatot, hogy mire lehet majd számítani. Így én is tudok még agyalni, hogyan tudnám még olvashatóbb formába önteni gondolataimat.

Most csak amolyan beharangozó jön, hogy miről is fogok írni a következő bejegyzésben:
- Miért is lett a nevem Heket?
- Hazafelé a buszon, avagy a hajfetisiszta részeg tini esete az egyetemistával (visszatekintés I.)
- Vicces pillanatok I. (avagy az egyetem is lehet jó buli)
- Ja, és persze pár szó a választásokról

Szép napot Mindenkinek!

Hello Kedves Mindenki!

Ez még egyelőre az első bejegyzést, ne várjatok világmegváltást :D Azt majd a hétvégén kieszközölöm valahogy - még némi egyeztetés szükséges....

Szóval igen erősen próbálkozom, hogy ráérezzek a blogolás örömeire :D az első bejegyzés valószínűleg a 2010-es parlamenti választásokkal lesz kapcsolatos - mi mással :)